| Orth László versei III. |
2020-10-17 21:00:47 |
| ORTH LÁSZLÓ VERSEI III. Orth László, a tűzzel, szenvedéllyel, reményekkel teli 22 éves ercsi fiatalember még nem annyira ismert az olvasók körében, ám t... |
| Kosztolányi Dezső: Egyedül |
2020-06-26 08:58:13 |
| Kosztolányi Dezső: Egyedül Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán s tűz-csókokat kapok a tiszta... |
| Gárdonyi Géza munkássága |
2020-04-28 21:00:45 |
| GÁRDONYI GÉZA MUNKÁSSÁGA Gárdonyi Géza (Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. - Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja... |
| Kosztolányi Dezső versei |
2020-03-11 20:00:43 |
| KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VERSEI Nemeskosztolányi Kosztolányi Dezső, teljes nevén: Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. - Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.... |
| Telekes Béla versei |
2019-07-29 20:00:22 |
| TELEKES BÉLA VERSEI Telekes Béla (1891-ig Klein, Felsőtelekes, 1873. május 4. - Budapest, 1960. október 28.) köl... |
| Kosztolányi Dezső: Egyedül |
2019-06-26 13:02:26 |
| Kosztolányi Dezső: Egyedül Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán s tűz-csókokat kapok a tis... |
| Egyedül... |
2018-04-20 21:19:41 |
| Kosztolányi Dezső: Egyedül... Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül Én, a merész és álmodó parány. Egyszerre az ősfélelem legyűr, a lég üres, kihalt a s... |
| Kosztolányi Dezső – Egyedül |
2018-02-13 05:09:08 |
| Kosztolányi Dezső - Egyedül Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán, s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül Én, a merész és álmodó parány. Egyszerre az ősfélelem legyűr, a lég üres, k... |
|
Következő